Az Óbudai Egyetemen, az Egyetemi Kutató és Innovációs Központban (EKIK) működő Kiberorvosi Kompetencia Központ (KIKOK) két vezető kutatója Dr. Drexler Dániel András, az Élettani Szabályozások Kutatóközpont (PhysCon) igazgatóhelyettese, és Dr. Füredi András, a TTK Enzimológiai Intézet Gyógyszerrezisztencia Kutatócsoportjának munkatársa. Lelkesek, elhivatottak, kitartóan kutatnak. Hiteles példát mutatnak azoknak a fiataloknak, akik a kutatói pályát fontolgatják. Olyan egyedi tudással rendelkeznek, illetve olyan csapatot alkotnak, amelyik még nemzetközi viszonylatban is ritka. A szakmán túl, baráti kapcsolatban lévő Dánielt és Andrást kérdeztük a rákkutatás jelenéről, jövőjéről, a KIKOK küldetéséről.
- Kezdjük az elején – hogyan lettek egy csapat, milyen kutatási projekt hozta össze?
Dr. Drexler Dániel András: A formális reakciókinetika alapján felépített matematikai tumor modellemhez szükségem volt mérésekre, ezért volt témavezetőm és kollégám, Tóth János, a formális reakciókinetika hazai vezető kutatójának tanácsára felkerestem Andrásékat, a TTK kutatócsapatát. Aztán 2020-ban megnyertük a KIKOK alapítására kiírt konzorciális pályázatot, és azóta is töretlen az együttműködés.
Dr. Füredi András: A közös munkát az teszi lehetővé, hogy a Prof. Dr. Kovács Levente rektor úr által alapított PhysCon Kutatóközpontban Daniék az ERC (European Research Conucil) Starting Grant projektjükhöz olyan tumor modelleket kerestek, amelyek által ki tudják próbálni a saját matematikai modelljeiket, terápiatervezési algoritmusaikat. Ez volt tehát a megkeresés elsődleges oka. Nekünk ekkor már jól bejáratott modellünk volt az emlőrák területén. Itt olyan öröklött génhibáról beszélek, amilyen a világhírű színésznőnek – Angelina Jolie-nak is volt – ő ugye önként döntött úgy, hogy eltávolíttatja az emlőszöveteit, mert ismert, hogy ezek a mutációk 87%-ra emelik a mell daganat kialakulásának valószínűségét. Hiába reagál jól az illető a kemoterápiára, általában itt is kialakul a gyógyszer-rezisztencia. Ezt a jól ismert génhibát idézte elő egy holland kutatócsoport egerekben. Kiütötték ezt a 2 gént (Brca1 és p53) az egerek emlőszövetében, és ettől pont ugyanolyan daganatok fejlődtek ki, mint amit azt az emberekben is látjuk. A terápiára adott válaszban is nagyon hasonló az egér és a humán tumor. Az együttműködésünk alapja: Daniéknak matematikai, nekünk állatmodellünk van, és a kettőt összehangolva lehet ilyen munkát végezni, mint amin mi is dolgozunk.
- Hogyan kerültek a kutatói pályára?
Dr. Drexler Dániel András: Én mindig is kutatással akartam foglalkozni. Egyszer volt egy rövid vállalati kitérőm, de nekem a kutatás a mindenem.
Dr. Füredi András: Engem mindig érdekelt a rákkutatás, fizikusnak készültem, a végzettségem is biofizikus a Szegedi Tudományegyetemről. Az elején olyan munkacsoportokba kapcsolódtam be, akik radioterápiákat terveztek, majd később kaptam lehetőséget, hogy a gyógyszerrezisztenciával, annak is a gátló szereivel foglalkozzak. Innen már nem volt megállás: a diploma megszerzése után jelentkeztem az Enzimológiai Intézetbe. Megfordultam a bécsi orvosi egyetemen is posztdoktorként három évig, de hazatértem Magyarországra. Engem a tudományos kérdés fogott meg, és ezt a munkát biztos nem tudnám vállalati környezetben végezni a kötöttségek miatt. Danival azt élvezzük, hogy kötöttségek nélkül tudjuk ötleteinket megvalósítani. Erre csak az akadémiai, egyetemi környezetben van lehetőségünk.
- Mennyit változott az utóbbi években a rák-betegség megközelítése?
Dr. Füredi András: Folyamatosan változik – évente majdnem 20 millió új rákos megbetegedés van, ez Magyarország lakosságának kétszerese, egy non-stop küzdelem a betegséggel szemben. Vannak, akiknél idejében felfedezik, és jól reagálnak a terápiára, de sajnos vannak azok, akiket előrehaladott és/vagy áttétes rákkal diagnosztizálnak. Ez ő kezelésük kifejezetten nehéz és komoly kihívást jelent. Pont ezért, a megközelítések is változnak. Nagyon sokáig csak a radioterápia létezett – amikor a röntgen sugárzást felfedezték – aztán az I. és a II. Világháború után előtérbe került a kemoterápia. Kevesen tudják, hogy a kemoterápiák alapja a mustárgáz – francia orvosok csinálták az első kemoterápiás vegyületeket, a „mustint” ami a mustárgáz egy származéka. Nagyon sokáig ez volt az uralkodó, aztán jöttek a kombinációs terápiák, már az 50-60-as évek, amikor rájöttünk, hogy nem egy gyógyszert kell használni, hanem néha nagyon sokat ahhoz, hogy sikert érjünk el. Erre egy nagyon jó példa a VAMP protokoll, ami négy gyógyszernek az együttes alkalmazása. A gyermekkori leukémiák túlélési arányát ez 50%-al növelte, ez az egyik legnagyobb eredményünk, amit a rákkutatás területén elértünk. Azóta ez már megközelíti a 80-90%-ot. Aztán 30 évvel ezelőtt újabb fordulat: jöttek az úgynevezett biológiai terápiák, amikor felismertük, hogy a tumorokban vannak csak rájuk jellemző genetikai elemek. Ha ezeket gátoljuk, akkor a tumorokat is el tudjuk pusztítani. Erre a legjobb példa a Gleevec, vagy imatinib, racionálisan kifejlesztett, forradalmian új tumor ellenes szer és lényegesen növeli a túlélési esélyeket a felnőttkori leukémia egyik fajtájában. Ma már az immunrendszerről szól minden. Összességében tehát folyamatosan változnak a megközelítések, de egyik sem bizonyult végleges megoldásnak. És pont ez a KIKOK célkitűzése is: a jelenlegi eszközöket még jobban kihasználva próbáljunk meg gyógyítani!
- Melyik a leggyakoribb rák-betegség?
Dr. Drexler Dániel András: emlőrák.
Dr. Füredi András: Az emlőrák. Ugyan a legtöbb ráktípus kezelésében nagy haladást értünk el, de az 5 leghalálosabb rák esetében még mindig nagyon alacsony az 5 éves túlélési mérföldkövet elérő betegek száma.
- Magyarországi viszonylatban is?
Dr. Füredi András: Ebben lehet, hogy Daninak van igaza: vagy a tüdő, vagy a vastagbél-rák a leggyakoribb. De ez a régiónkra jellemző sajátosság a táplálkozás és az életmód miatt.
Dr. Drexler Dániel András: A tüdőrák az egyik vezető halálok, azonban ez az, aminek a megelőzéséért a legtöbbet lehet tenni: statisztikailag bizonyított, hogy a dohányzás jelentősen növeli a tüdőrák kialakulásának a kockázatát; globális epidemiológiai kutatások bizonyították, hogy a tüdőrákos halálozások 80-90 %-a dohányzás következménye.
Dr. Füredi András: Egyetlen egy ország volt, ahol mindent ütött a gyomor-rák, és ez Japán volt. A szigetországban több gyomor-rákos megbetegedést diagnosztizáltak, mint a soron következő országokban összesen! Nagyon sok pénzt és energiát fektettek abba, hogy kiderítsék ennek okát, számtalan állami program indult be. Hosszú idő után rájöttek, hogy a klasszikus, tradicionális füstölésű halakban benne maradt a szén-kátrány, az egyik legerőteljesebb rákkeltő anyag. Oktatási programokkal, figyelemfelkeltéssel szerencsére ez ma már pozitív irányba fordult vissza.
- Egy rákterápia megtervezésénél melyek a legfontosabb szempontok?
Dr. Drexler Dániel András: A mi mottónk: minél kisebb dózisokat adjunk be, minél tovább éljen a beteg, kevesebb mellékhatással, ne legyen rezisztencia. Az utóbbit Andrásékkal kutatjuk még, hogy miért alakul ki, de szerencsére azt mutatják az eredmények, hogy jó úton járunk.
Dr. Füredi András: Ez valóban egy teljesen egyedülálló megközelítés – amit mi a betegeknél alkalmazunk.
- Mi a következő evolúciós lépés a kemoterápiás kezelésekben?
Dr. Drexler Dániel András: A science fiction már nem a jövő. Például a „Térség” című kanadai-amerikai sci-fi sorozatban a főhősbe épített rákkezelő implantátum – amit egész életen át hordania kell, de cserébe tünetmentes marad – egy olyan eszköz, ami hamarosan valósággá válik. A PhysCon az ilyen eszközökben lévő intelligenciát biztosító algoritmusokon dolgozik. Ehhez – mérnöki szempontból – nagyon hasonló eszköz a mesterséges hasnyálmirigy.
Dr. Füredi András: Egyetértek, a táv-gyógyítás a következő lépés. Olyan „wearable” azaz testre szerelhető eszközöket kell fejlesztenünk, amelyek lehetővé teszik, hogy a betegnek ne kelljen feltétlenül kezelésekre járni, hanem az eszköz adagolja neki a szükséges mennyiséget. Mi azt reméljük, hogy a KIKOK egy nemzetközi tudás-központtá fejlődik.
Dr. Drexler Dániel András: A kiválósági ösztöndíjprogram által csatlakozott hozzánk az olasz Prof. Andrea De Gaetano, a CNR (National Research Council of Italy) Orvosbiológiai Kutatási és Innovációs Intézetének igazgatója. Nemrég az ő csoportja is bekapcsolódott a kutatásunkba.
- Mit tehetünk az egészségünkért, hogy elkerüljük a komolyabb betegségeket?
Dr. Drexler Dániel András: Az egészséges életmód, főleg az étkezés és a mozgás mindennél fontosabb.
Dr. Füredi András: Én is a rendszeres mozgás fontosságát emelném ki elsősorban. Nem azt mondom, hogy mindennap kell edzeni, de ha beiktatjuk a napi sétát akkor már sokat tettünk magunkért. A másik a mértékletesség a táplálkozásban. Javaslom megfontolni az időablakos étkezést, ami szintén sokat segít. A dohányzást és a gyakori alkohol fogyasztást azonban mindenképpen mellőzük.
- Mi a tapasztalat – a hallgatókat érdekli a rákkutatás?
Dr. Drexler Dániel András: Igen, nagyon érdeklődnek, nagyon tetszik nekik ez a terület, de amikor meglátják a matematikai képleteket, algoritmusokat, kicsit megijednek. De szívesen látjuk a lelkes hallgatókat, akik szeretik a kihívásokat.
Dr. Füredi András: Nekem is pozitív a tapasztalatom, van is egy közös doktorandusz hallgatónk.
Akit érdekelnek a Kiberorvosi Kompetencia Központ kutatásai, itt tud kapcsolatba lépni a csapattal: https://kikok.uni-obuda.hu/kozpontunkrol/